Yamaha Garilla: A jövő elkezdődött

Bugac Kupa - Összefoglaló

- A jövő elkezdődött...

Az előzetesen meghirdetett nevezési lista sajnos több ponton is változni kényszerült, így a csapatunk sem büszkélkedhet azzal a ténnyel, hogy az első versenyét futó T3-as Yamaha Garilla üléseibe a rallyból már többször is kiemelkedő eredménnyel átruccanó Osváth Péter - Farnadi Ágnes tudtuk volna bele ültetni... Ugyanis a jól láthatóan "rendező ellenes" viszont láthatatlanul "versenyzőbarát" Autósport Szövetség a verseny hetében licencet kiváltani kívánó versenyzőt megbünteti(!). A büntetés mértéke pedig a licenc díjának a kétszerese plusz a licenc díja...
Ez teljesen normális abban a helyzetben amikor a versenyeken indulók létszáma folyamatosan csökken és már-már a szégyenletes alá is esik. Kérvényeztük több tisztségviselőnél is a büntetés elengedését de a hét elején ez teljes mértékben süket fülekre talált. Tudjuk jól, hogy az autósport drága dolog de úgy döntöttünk, hogy értelmetlen és ostoba költségek beszedéséhez nem asszisztálunk többé. Egyébként a verseny előtti napon az egyik tisztségviselő jelezte, hogy el tudja intézni a büntetés nélküli licenc váltást de addigra már felbontottuk a bérleti szerződést is és mindenki átprogramozta az életét. Ezúton is köszönjük a "komoly" felajánlást, egy kicsit a reakció időn kellene még javítani! Amit meg lehet oldani csütörtökön, azt biztos meg lehetett volna oldani kedden is egy kis alázattal, empátiával...
Szóval péntek lett és a Csapat elindult Kecskemétre az utolsó pillanatba egyszemélyessé átalakított Garillával amelynek a pilóta ülését Garamvölgyi Zoltán foglalhatta el. Az adminisztratív- és technikai átvételek ezen a napon zajlottak és sajnos egy magyar- és két külföldi páros már meg sem jelent, majd a gépátvétel után a technikai bizottság tovább ritkította a mezőnyt és az új FIA szabály által megkövetelt tűzoltó rendszer hiányában az egyetlen(?) döntést választották, miszerint a lengyel autót hazaküldték...
Szombat reggel 7:30-ig kellet beállni a Parc Fermébe Bugacon. A Garilla hatodikként rajtolt két T2-es versenyző mögött, így reális célkitűzés volt, hogy a 107 km-es pályán meg kell próbálni megelőzni őket. 
- Gyönyörű napsütéses reggellel kezdtünk ami nagyon meghozta a kedvem. Alapvetően nyomás nélkül érkeztünk és egyáltalán nem számított az eredmény, de természetesen nagyon kíváncsi voltam a mezőnyben való elhelyezkedésünkre és arra, hogy a jelenlegi fejlesztéseinkkel hol tartunk a versenytempóban. Nagy előnyöm volt, hogy a korábbi évekből már ismertem a pálya jellegzetességeit de ilyen hosszú szakaszt azért nem lehet megjegyezni és kizárólag fejből versenyezni. Navigátor híján kénytelen voltam az emlékeimre, a szalagozásra és a nyomolvasásra hagyatkozva menni amitől azért az elején még tartottam, hogy mi fog történni akkor, ha egy tempós részen láthatatlan helyen valami nagy gödör van az útban és én nem veszem észre időben... Hát az hamar kiderült, hogy a Garillának az a legjobb, ha minél több láthatatlan gödör jön nagy tempónál mert azokon gázelvétel nélkül lehet átmenni. Még nem jártunk a szakasz felénél sem amikor már mindkét előttem rajtoló T2-es autót sikerült megelőznöm. Megjegyezném, hogy példaértékűen engedtek el 1-2 szentinel jelzést követően. Ezek után végre pormentes körülmények között mehettem ami nagyon sokat gyorsított rajtam és ennek következtében könnyebb volt eltévedni is egy-egy leszakadt szalagos kereszteződésben. Hát, el is tévedtem... Volt még egy kalandom amikor egy tempósabb, fűzögetős részen egyszer csak elment az áram és leállt minden. Meglepően hamar lereagáltam a dolgot, miután átgondoltam, hogy mi is történt és pár perc ácsorgás után rájöttem, hogy az egyik belógó ág leütötte a külső áramtalanítómat. Ezt visszakapcsoltam de persze a Lengyelek mindketten újra megelőztek... :) A célig még további két alkalommal előztem vissza a T2-es autókat ami már egyre nehezebben ment mert kezdték megunni, hogy egy szakaszon belül ennyiszer találkozunk. A jó minőségű utakon ők mindig el tudtak távolodni mert a Garillának még maximum 120 km/h a végsebessége de ahogy sűrűbb, kanyargósabb vagy gödrösebb lett az út, nagyon hamar utol értem Őket. Az első szakaszt tehát annyi bonyodalommal zártam a negyedik helyen, hogy az egy komplett versenyre is elég lenne. - meséli a pilóta.
A szervizben a sztorizáson kívül és az áramtalanító leragasztásán túl semmi feladat nem adódott, így bőséges volt a fél óra szünet. Kényelmesen tankolt a csapat 30 litert és már be is állt a Garilla a gyűjtő állomásra.
- A második szakaszra nagyon koncentráltan álltam be a rajthoz és úgy éreztem, hogy az első kaland alatt mindent megismertem az autón és pontosan tudtam azt is, hogy hol tévedtem el ezért ott már nem fogok... Hát ott nem is! Viszont máshol igen... Itt is kétszer elmentem rossz irányba de nagyon élvezetes új nyomvonalakat találtam kb. összesen 10-12 km pluszt beletéve a 107 km-es szelektívbe. Egyébként itt amikor mentem - akár jó- akár rossz irányban - folyamatosan a maximumot próbáltam kihozni magamból is és a Garillából is. A tévedéseknek és az állandó 10.000-es fordulaton használatnak köszönhetően a cél előtt 1 km-el elfogyott a benzinem és kb 5 percet álltam a pályán amíg a pályabiztosítók félre toltak egy dombra. Ott további 10 percet álltam amíg a szokásos T2-es csapat megint megelőzött. Egyszer csak újra beindult a Garilla és hebegve, fulladozva de sikerült beérni a célba. - emlékezik vissza Zoli.
A második szerviz sem tartogatott sok feladatot. A fülkéből a beeső gallyakat, leveleket kellett kitakarítani és tankot feltölteni most már 40 liter benzinnel mert úgy tűnt, hogy a kb 120 km-es körre a 35 liter nem elég. Az, hogy megfelelően használva volt a Garilla, jól mutatja a lilára kiégett kipufogója is. :)
- A harmadik szelektív az előzőek fordítottja volt ami egy ilyen hosszú távnál ad némi támpontot, hogy mikor merre jársz de semmiképp nem segítség sem a tájékozódásban, sem pedig a gödrök vagy veszélyforrások feldolgozásában. Azt hiszed néha, hogy tudod hol vagy de a gödrök, ugratók visszafelé teljesen mások. Ennek tudatában újra a T2 mezőny mögül rajtolhattam és eldöntöttem, hogy szeretnék egy olyan időt menni amiben nem nagyon van hiba, hogy fel tudjam mérni a Garilla valós helyét a mezőnyben. Nagyon jól is ment minden, helyenként talán túl is vállaltam magam de nem jártunk még 40 km-nél sem amikor már mindkét előttem rajtolón átrágtam magam. Iszonyatos por volt ebben a körben. Egy leszakadt szalagos kereszteződést megint benéztem és elmentem egyenesen... Kerítések között ívelgetett az út nagyon tempósan és pont azon kezdtem gondolkozni, hogy ez a része mennyire jellegtelen a pályának mert egyáltalán nem emlékszem rá. Egyszer csak kiértem a kerítések közül és egy hídon ugrattam át - kb 100-al - aminek a túloldalán nem folytatódott az út. Na itt annyira megijedtem, hogy végre összeállt a kép, hogy azért volt jellegtelen a pálya mert nem vagyok rajta már jó ideje. Vissza robogtam az ominózus kereszteződésig ami pontosan 6 km-re volt és be tudtam csatlakozni a szokásos helyemre a két T2 mögé. Itt már nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek de úgy döntöttem, hogy inkább öröm autózom hiszen úgy fogok célba érni, hogy az egész mezőnyből a legtöbbet én tudtam versenyezni. Egy előzés és a Toyota célba kísérése jutott még ki nekem de az utolsó 10 km-t már csak úgy tudtam teljesíteni, hogy arra mentem amerre a legvastagabb volt a por mert megelőzni már nem tudtam. Viszont a makacsságom és a kitartás meghozta az eredményét és utólag nagy tanulság lehet mindenki számára, hogy nem szabad feladni és érdemes a végletekig küzdeni mert az élet ajándékba adta az abszolút értékelés negyedik helyét mindössze 4 mp előnnyel.
Megnyertük ugyan a T3 kategóriát - aminek el kell hangozzon mert legalább itt voltunk - de nyilván ez MA MÉG súlytalan. Viszont azt gondolom, hogy a jövő elkezdődött! Mutattunk egy alternatívát a terep-rallyzásra ami nem kell, hogy feltétlenül drága legyen és mégis komoly sportértéket ad a létező legutolsó biztonsági szabályok betartása mellett. Hiszem azt, hogy ez a remek hétvége is alkalmat adott embereknek arra, hogy elgondolkozzanak a T3 autókban rejlő potenciálban. Csak a Bugac Kupán négy aktív külföldi versenyző jelezte az érdeklődését a Garilla iránt ami azt gondolom, hogy nagyon hízelgő a jövő tekintetében, főleg úgy, hogy köztük volt a verseny győztes párosa is!
Az a meglátásunk, hogy minden érdeklődőt szívesen látunk, ha kíváncsi a Garillára és azoknak is szívesen segítünk a tapasztalatainkkal akik maguk építenének T3-as vagy Buggy kategóriájú versenyautót Yamahából. Hosszú távú célunk a kategória és a márka népszerűsítése valamint egy kupasorozat felépítése. Ennek alapkövét tehettük le a hétvégén szenzációsan megrendezett Bugac Kupán ahol szerintem mindenki nagyon jól érezte magát. Köszönjük a vendéglátást és a szuper élvezetes versenyt! Végül de nem utolsó sorban pedig itt a remek alkalom, hogy az első közös versenyünk után köszönetet mondhassak a Yamaha Garilla YXZ1000 RR-t tökéletesen megépítő Schlesser GP Csapatnak. - zárta az értékelést Garamvölgyi Zoltán.