„Igaz a verseny számunkra véget ért, nagyon komoly tapasztalatokkal és jóleső érzésekkel búcsúzunk.
Legösszetettebb sivatagi viadalunkon koncentráltan autóztunk, Karcsi úgy ment át a dűnén, mintha itt született volna, én pedig mindenhová pontosan odataláltam. A kedvünk is megjött, ami az időeredményünkön is látszott és tapasztaltuk is, hiszen 15-20 autót megelőztünk a szakasz első harmadában, annak ellenére, hogy a 30. kilométernél kaptunk egy defektet.
Az autón viszont az esti szervizben állítottunk, mert az eleje sokszor leütött, ez sajnos megbosszulta magát, folyamatosan mozgott a BMW hátulja. A dűnés részt követően egy kiszáradt folyómederben – hasonlóan az Italian Bajához- autóztunk, csak itt Marokkóban mély homokban vezetett a pálya, ahol egy dupla hullámon kettőt előreszaltóztunk. Önerőből nem tudtunk kijönni, egy versenykamion megállt, azonban majdnem ő is elakadt.
Meg kellett várni a söprős kocsit, aki elméletileg nem húzhat ki senkit, végül csak segített… Elhúzott minket egy tanyára, ott pedig Pócsik Laciék siettek a segítségünkre, és éjjel fél egy környékén elvittek minket a 40 kilométerre lévő szervizcsapatunkhoz. A srácok egy helyi vitéz segítségével kihozták az autót, hajnal négy körül fejeződött be a mentés.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Somfai Matyiék segítségét, a hat liter vizük nélkül bajban lettünk volna, a fél napos tortúrát Pócsik Laciáknak, hogy kiszabadítottak minket és természetesen a szervizcsapatnak a helytállásért!”
